A Szentháromság szobor
Kőszeg járványokhoz kapcsolódó emlékeit sorra vevő sorozatunk második részében a mai Fő téren található Szentháromság szoborral ismerkedünk meg. Az alkotás egy jellegzetes pestis-szobor, amely 1711-1713 között készült el a Rákóczi szabadságharc utáni országos pestisjárvány elvonulását követően. A pestis pusztításai után sok helyen emeltek fogadalmi szobrot, emlékoszlopot a járványtól megmenekült lakosok valamelyik szent tiszteletére. Az ilyen emlékek gazdag szobordísze többnyire Máriával vagy a Szentháromsággal kapcsolatos. A szobrász kilétére dr. Bariska István kutatásai derítettek fényt, aki megtalálta a kőszegi városbíró a soproni Servatius Leitner kőfaragómesterrel kötött szerződését. Leitner a szobor felállítása idején a szomszédos és ma is működő Arany Strucc fogadóban kapott szállást. Alkotását az évtizedek során többször is restaurálták, 1813-ban, 1869-ben, 1932-ben, 1974-ben, legutoljára pedig 1995-ben. A mű hármas tagozódású, talapzatból, oszlopból és szoborból áll, a nyolcszögletű talapzatépítmény sarkain négy szent alakja emelkedik.
A tér felé néző oldalon Szent Rókus látható kezében vándorbottal, lábánál kutyával. Ábrázolásain rendszerint felemeli a ruháját, és a combján lévő sebre mutat, oldalán ivóedényt, köpenyén zarándok kagylót visel. Rókus Franciaországban született, vagyonát fiatalon szétosztotta és zarándokútra indult Rómába. Zarándoklata idején tört ki egy pestisjárvány a 14. században, útja közben pestises betegek ápolásával foglalkozott, legendája szerint a kereszt jelével gyógyította őket. Maga is megbetegedett, de sikeresen kigyógyult a pestisből, betegsége idején egy kutya látta el élelemmel. Kultusza a 15. századi Itáliából indult, tisztelete Magyarországon a 18. század elejei járványok idején terjedt el.
Szent Rókus mellett a nyilakkal átlőtt testű Szent Sebestyén vértanú alakja áll. A 14. századi járványok után ő lett az egyik leggyakrabban ábrázolt „pestisszent”, mert a járványokat az Isten pestisnyilakkal küldött büntetéseként értelmezték. A nyilaktól Szent Sebestyén közbenjárására reméltek menekülést.
A mű Jézus Szíve templom felőli oldalán a Szentháromság mellett gyakran jelenlévő Nepomuki Szent János jellegzetes ábrázolása papi ornátusban kezében a kereszttel, rajta a korpusszal, valamint Szent Antal alakja foglal helyet. Nepomuki Szent János kultuszának meghonosítása a jezsuitákhoz kapcsolható, a rend vezetése alatt alakultak meg a tiszteletére létrejött társulatok, többek közt Kőszegen is. Szent Antal szintén a jellemző pestisszentek egyike, szerzetesi öltözetben látható, karján a gyermek Jézussal.
A talapzat főhomlokzati felületén egy Szent Rozáliát ábrázoló reliefet, azaz domborművet készített a mester. Szent Rozália a barokk kortól kerül a pestisszentek közé, kultuszának a területen való elterjedése Bálint Sándor néprajztudós szerint az Eszterházyakhoz köthető, akik a közeli Fraknó mellett 1663-ban Rozália-kápolnát emeltek.
A csavart törzsű korinthoszi fejezetes oszlopon szárnyas angyalfejek és faragott puttók láthatók, a legfelső figura szalagján olvasható latin nyelvű szöveg - akárcsak a Fancz Bálint-féle városkép felirata – kronosztichont rejt, és megadja az 1713-as évszámot, a szobor elkészültének idejét. A feliraton ez olvasható: Lapsos DIVa trIas LIbera faMe pesteqVe beLLo, azaz „Szentháromság szabadítsd meg az elesetteket a végzettől, a pestistől és a háborútól” (Bariska István fordítása). A szobor első két restaurálását ugyancsak latin feliratokban örökítették meg az alkotás különböző oldalain lévő kőtáblákon.
Az oszlop tetején látható a Szentháromság-ábrázolás, a trónon ülő Atyaisten ölében a keresztre feszített Fiúval. A Szentlélek galamb képében a két főalak alatt, az oszlopfőben helyezkedik el. A Szentháromság-figura egykor teljesen aranyozott lehetett, melyről a 20. század első felében még Horváth Detre is beszámolt.
Szöveg: Simon Zsófia, fotók: Révész József
Felhasznált irodalom:
Bálint Sándor: Ünnepi Kalendárium I. Budapest, 1977/2004. 2020.04.29. https://mek.oszk.hu/04600/04656/html/index.htm
Bariska István: A kőszegi pestisszobor szobrászának felfedezése (Servatius Leitner munkájáról). In: Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 11-12. Szombathely, 1984. 363-380.
Bariska István-Németh Adél: Kőszeg. Budapest, 1984.
A kőszegi barokk Pestis-oszlop restaurálása. Dokumentáció. 1995. KVM Adattár 10031.
Jutta Seibert (Szerk.): A keresztény művészet lexikona. Corvina Kiadó, 1986.
Magyar Katolikus Lexikon 2020.04.29. http://lexikon.katolikus.hu/
