Sebesült ellátás Kőszegen

Sebesült ellátás Kőszegen

1914. augusztus második hetében érkezett Kőszegre az a közegészségügyi katonai személyzet, melynek feladata egy 300 férőhelyes katonai kórház felszerelése volt. A kőszegi Vörös-kereszt Egylet a város lakosságának adományaiból augusztus elején 50 ággyal bővítette a betegház egylet kórházát. Az első, 204 főt szállító vonat augusztus 30-án érkezett Kőszegre. A súlyos sebesülteket a Vörös-kereszt egylet kórházába vitték dr. Lauringer János és dr. Havas Gyula orvosok felügyelete alatt. A könnyebb sebesülteket a katonai tartalékkórházba (a 83. zászlóalj laktanyájába, az egykori Frigyes főherceg laktanya) kerültek dr. Klein ezredorvos, a kórház parancsnoka kíséretében.

A Monarchia Szerbia elleni offenzívájának megindítását követően, melynek során csak ez a hadszíntér 2700 halálos áldozatot követelt naponta, elkezdődött a hátországban a sebesültek ellátását szolgáló egészségügyi intézményrendszer kiépítése. A sebesültek oly nagy számban érkeztek, hogy már szeptember elején szükség volt a tartalékkórház bővítésére. A kisegítőkórház helyének kijelölése nem volt egyszerű feladat. A szakértők által javasolt csipkegyári géptermet, mely akkor üresen állt, a városvezetés nem tartotta erre a célra alkalmasnak, mert messze volt a várostól. Döntésük értelmében - a helyi sajtó híradása szerint - két kocsmában (Mulató v. Bálház és Újfürdő) rendeztek be a kórházat. Az általános tiltakozás miatt a döntést megváltoztatták és magánházaknál, illetve a két felekezeti elemi népiskolában helyezték el a sebesülteket. Végül, belátva a helyzet tarthatatlanságát, a város vezetése visszatért az eredeti javaslathoz és a csipkegyárban alakította ki a 150 ágyas kórtermet.

Szeptember elején híre érkezett, hogy a városba kb. ezer orosz és szerb hadifoglyot helyeznek el a gőzmalmi laktanyában. Ekkor merült fel, hogy az „alulkultivált területekről érkezők” fertőzéseket (elsősorban kolerát) terjeszthetnek, így a már régóta tervezett 20 ágyas járványkórház felépítését azonnal elrendelte a város, addig is a csipkegyári kisegítő kórházban alakítottak ki egy karantén termet, ahol az újonnan érkezetteket megfigyelhették.

Ezzel párhuzamosan a Vörös-kereszt Egylet a Vasutas árvaházban 20, később 50 ágyas kórházat szerelt fel. Novemberben döntés született katonai kórház alá tartozó kisegítő kórház kialakításáról a vasutas árvaház 2. emeletén, a kezelőorvos Windisch Aladár katonai orvosnövendék lett. A kőszegi kórház később létrehozott lékai fiókkórházában a sebesültek ellátásáról az Esterházy-család gondoskodott.

A kőszegi kórházakban elsősorban könnyebb sebesülteket, lábadozókat ápoltak. A sebesültek ápolásában a Katolikus és az Evangélikus Nőegylet oroszlánrészt vállalt, de jelentős támogatást kaptak a sebesültek a város lakosságától is. Alsóneműk, lepedők, ingek mellett az étkeztetést is jelentős mértékben segítették. A sebesültek nemcsak szivart, de citromlevet, málnaszörpöt is kaptak, eleinte. A háború húzódásával azonban egyre gyakoribb téma lett a sebesültek és – elsősorban - a hadifoglyok „túl jó” ellátása. Kőszegen a háború éveiben egyszerre 750-800 főt is ápoltak egy időben, ami a helyben élők 10 %-nak felelt meg, ez olyan terhet rótt nemcsak a lakosságra, de a városra, hogy a 1914. év novemberére a város pénztára teljesen kiürült. És ez csak a háború első féléve volt!